Navigáció


RSS: összes ·




Vers: (verscsengő csend)

, 371 olvasás, Magyari Emese , 5 hozzászólás

Misztikum

Annyira verstelen, annyira szótalan…
csüggeteg éjen… – elillan a gondolat.
Sor-közön énekel ősmagyar-asszonya,
ballada dallama: hitvesi hódolat…

Mágikus érzelem, édesen így ural;
szív-nemes élete: csillagok írisze…
Eljön az alkonyat, árnya halált mutat:
fénytelen alkaron… átviszi "semmibe".

*

Mennyei otthona: isteni kegy-közel…
angyali násza után örök-esdekel.
Szikra szemében az ágyasa mást ölel,
Lelke imát dalol… és csak a csend figyel.

Megjegyzés: daktilus-próbálkozás

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Misztikum
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 26

Page generated in 0.0676 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz