Lakatos János egy
Bátor székely legény,
Tatártól, töröktől
Ő bizony sosem fél.
Egyszer nagy hidegben
Egy falu mellett járt,
Ahol fosztogató
Tatárokra talált.
Rá is lőttek rögvest
Amikor meglátták,
De őt a nyilakkal
El nem találhatták.
Kardjával levágta
Mindkét pogány fejét,
Nem is várta ottan
Többi érkezését.
Felkapott lovára
Az Olthoz vágtatott,
Zekéjét a vízben
Megmártotta legott.
Jéggé is fagyott az
Kopogó hidegben,
János csak vágtatott
Egyre, rendületlen.
Hiába is küldtek
Nyílzáport utána,
Mindegyik lepattant
" jégpáncélban " róla.
Várta, hogy a vezér
Közelébe érjen,
Ekkor lecsapott rá
Mérgesen, keményen.
Elszedte fegyverét,
Mindent ami volt,
Tatár lovával együtt
Ő haza lovagolt.
Megjegyzés: Zsidó Ferenc: Lakatos János fagypáncélja c. írása alapján.