Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Lakatos János fagypáncélja

, 176 olvasás, dvihallyne , 2 hozzászólás

Gondolat

Lakatos János egy
Bátor székely legény,
Tatártól, töröktől
Ő bizony sosem fél.

Egyszer nagy hidegben
Egy falu mellett járt,
Ahol fosztogató
Tatárokra talált.

Rá is lőttek rögvest
Amikor meglátták,
De őt a nyilakkal
El nem találhatták.

Kardjával levágta
Mindkét pogány fejét,
Nem is várta ottan
Többi érkezését.

Felkapott lovára
Az Olthoz vágtatott,
Zekéjét a vízben
Megmártotta legott.

Jéggé is fagyott az
Kopogó hidegben,
János csak vágtatott
Egyre, rendületlen.

Hiába is küldtek
Nyílzáport utána,
Mindegyik lepattant
" jégpáncélban " róla.

Várta, hogy a vezér
Közelébe érjen,
Ekkor lecsapott rá
Mérgesen, keményen.

Elszedte fegyverét,
Mindent ami volt,
Tatár lovával együtt
Ő haza lovagolt.

Megjegyzés: Zsidó Ferenc: Lakatos János fagypáncélja c. írása alapján.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: dvihallyne
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 331
Regisztrált: 2
Kereső robot: 28
Összes: 361
Jelenlévők:
 · Déness
 · Sutyi


Page generated in 0.234 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz