Együtt voltunk újra, úgy mint régen.
Gondtalan, vidáman… igazi éden;
ti gyermekek ismét, én meg anyuka…
Látjátok, mily jól áll ez a hacuka?
Hangos kacajtól visszhangzott a ház,
talán a szomszédra sem tört rá a frász?!
Ifjodtam száz évet egyetlen hét alatt,
tükörbe nézve, csakhogy nem estem hanyatt.
A baj az, hogy a mesék véget érnek,
könnyet hullatva suttogok a szélnek,
messze visz a vonat, már a kép is fakul,
de pakkodban lelkem darabkája lapul.