Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Újra együtt

, 207 olvasás, Pacsirta , 10 hozzászólás

Megemlékezés

Együtt voltunk újra, úgy mint régen.
Gondtalan, vidáman… igazi éden;
ti gyermekek ismét, én meg anyuka…
Látjátok, mily jól áll ez a hacuka?

Hangos kacajtól visszhangzott a ház,
talán a szomszédra sem tört rá a frász?!
Ifjodtam száz évet egyetlen hét alatt,
tükörbe nézve, csakhogy nem estem hanyatt.

A baj az, hogy a mesék véget érnek,
könnyet hullatva suttogok a szélnek,
messze visz a vonat, már a kép is fakul,
de pakkodban lelkem darabkája lapul.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 206
Regisztrált: 0
Kereső robot: 33
Összes: 239

Page generated in 0.1594 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz