Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A király udvarában

, 157 olvasás, pidltara , 4 hozzászólás

Ezerszín

Elveszett bádog edények sokasága közt hever magányos szívem,
Szívó szállal szívják a vért belőle a mindent megevők.
S a király kisasszony kifut kastélyából nevetve néz le rám,
Bolondokországa ezüst táncot jár.
S a szakácsné májamból készít finom-meleg vacsorát,
Többen darabjaim köré gyűlnek:
van kik sajnálkoznak,
van kik reám őszintétlen röhögnek,
s van kik reám tipornak
jaj fájdalmat igazán ők okoznak.

A királyfi is ide talál-talán epémre bámul
és fut tovább…
kacagva várja már a királyleány,
ölelkezve összebújnak
s nemlétezik számukra más
fejük felett szivárvány rakódik össze,
míg én és kedves tagjaim
a mocsárban hánykolódunk mocskos fantomokkal.
Ajj, de míg a porcelán Nap fel nem jő az égen
az átok rajtunk ül a sötét, bosszús ködében.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Vers
· Írta: pidltara
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 194
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 219
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2855 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz