Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Szoba, kilátással III.

, 462 olvasás, quentin , 5 hozzászólás

Ezerszín

- 11 -


Enni - késsel és villával - egyszerű dolog. Minden valamirevaló művelt ember tudja hogyan kell. Tízévesen én is tökéletesen tudtam hogyan kell és néha még most is mozdul bennem a szándék, hogy a bal kezemmel leszorítsam a húst. Ilyenkor mintha moccanna a csípőmben valami ingerületféle, felszáguldana végig az idegpályákon és mozdulna a kezem. Ehelyett inkább kiveszem a zacskóból a sült húst és úgy teszek, mintha sültkrumpli lenne, amit nem tilos kézzel enni. A jobb kezem kimondottan ügyes abban, hogy három ujjal feszítse a zacskót, miközben két másik felcsippantja a darabkát. Akkor is épp így tettem, amikor Jim megnézte a skacok bizonyítványait. Emellett még két dologgal foglalatoskodtam, azok közül az egyik ugye az volt, hogy Big Brothert játsszak, a másik pedig egyetlen megmaradt netes szenvedélyem volt: az online póker. Azt hiszem azért, mert ebben jó voltam. Minden alkalommal, amikor beültem egy hatos asztalhoz minden játékosnak megvolt az esélye, hogy legyőzzön. Hogy ő nyerje az asztalt, hogy elvigye a pénzem, a chipjeimet… ugyanannyi esélye volt mindig, mindenkinek.

- 12 -

A másik dolog, az keményebb volt. Online, stratégiai harci játék: a világok harca. 15 éves voltam, amikor kaptam anyától egy olyan szintű gépet, amin már futott a program és három hét alatt beszívott önmagába, tulajdonképpen állandóan online voltam, és csak akkor nem szerveztem seregeimet, valamint birodalmam központi városát, amikor Anne, az ápolóm naponta kétszer 25 percig masszírozott, hogy a testemen meglévő "izomzat" ne sorvadjon el. Ezek voltak a világ leghosszabb 25 percei. Persze fogtam én, hogy ez orvosi szempontok miatt elengedhetetlen, mégis: ezalatt akár végzetes támadás is érhetett volna. Gyűlöltem az érzést, hogy veszendőbe mehet a rengeteg munka, ami a birodalmam nagyságához vezetett. A játékban ismertem meg Ster079idol-t. Ő régebb óta játszott és a birodalma egy igazi monstrum volt. Csillagalakzatban épített gyönyörű városok, hatalmas erődök, és lélegzetelállítóan hatalmas sereg. Eleinte nem is értettem miért nem támad meg, hatalmas veszteségeket ugyan okozhattam volna neki, de mégis levert volna. Néhány hónap alatt aztán akkora erődítményrendszert húztam fel a vele határos részek közelében, hogy már mertem neki írni, és jó pár nap csetelés után megkérdeztem tőle, miért hagyott megnőni.

- Régóta nincs már kihívás és csak benned láttam annyi elkötelezettséget, hogy egyszer méltó ellenféllé válj. - írta. Lúdbőrözött a hátam. Az is hamar kiderült, hogy úgy tíz kilométernyire lakik tőlem, és informatikatanár.

- 13 -

Tény, utólag már rájöttünk, hogy hatalmas hiba volt részünkről csak egymásra figyelnünk; mert időközben 2 óriási birodalom is létrejött, bár meglehetősen messze voltak tőlünk. Nem szép dolog, de a cél szentesíti az eszközt, hogy végül szövetkeztünk az északról hatalmas árnyként nyomuló Medong ellen. Abban biztosak voltunk, hogy kettőnk ellen nem sok esélye lenne, de délről MoHolle szintén rémületes birodalma sötétlett. Mi pedig ott álltunk egy olyan rendszerrel, aminek a védelmi vonalai a legerősebbek éppen a saját – Idollal határos - vidékünkön voltak. Már hetek óta tanakodtunk, mikor Idol egy kábé négyórás cset végén elárulta, hogy utána nézett MoHollenek.

- "Nincs gyenge pontja, 168 órát van online és nagyon gyorsak a seregei. Ha a mi két seregünk északnak indul Medong ellen és ő ezt kihasználva délről ránk támad, akkor végünk. Ezért úgy döntöttem kinyomozom, ki ő"

-? - írtam.

- "Feltörtem a rendszert és megszereztem az IP címét. Képzeld 2 várossal odébb lakik, valami elhagyatott helyen. Szerintem meg kellene fenyegetnünk."

- Hogy gondolod, hiszen már így is épp elég fenyegetést jelentünk, ezért nem támad. - válaszoltam.

- "Nem úgy, hanem VV"

-?

- "Megvan az e-mailcíme is, megírjuk neki, hogy ha megtámad minket, miközben Medonggal csatázunk, akkor odamegyünk és összevissza törjük, mert tudjuk hol lakik. Na?"

Meglehetősen sokat gondolkodtam a válaszon… veszélyes ötletnek tűnt, de az biztos, hogy hatásos módszernek.

- Oké – írtam. Tudasd vele, hogy mi lesz, ha hátba támad minket.


- 14 -

Ami ezután történt velünk, az egészen elképesztő. Ma, 21 évesen vöröslik a fülem, ha rá gondolok. Idol írt, meglehetősen ronda dolgokat írt MoHolle-nek, még egy térképet is belinkelt, amelyen piros X jelezte MoHolle házát, hogy ő ne gondolhasson arra: blöff az egész, aztán megjött a válasz. Idol átküldte. Eltettem emlékbe, így semmi akadálya, hogy bemásoljam:

"Mocsadék kis pöcsök, hogy esett volna hasra az anyátok mielőtt a világra jöttetek! Ha azt gondoljátok, hogy megfélemlíthettek, hogy megijedek tőletek nyamvadt lúzerek, akkor bilibe lóg a kezetek. Nekem, jobb, ha tudjátok, pattanásos kis rohadékok, eszembe se jut a félelem, de ti meglátjátok mi lesz, ha ide jöttök… és csak, hogy tudjátok: komolyan beszélek: 81 éves öregasszony vagyok és nincs mit veszítenem!"

Világröhej. Betámadtunk egy dédmamit. Én még csak-csak túltettem magam a dolgon, de Idol kikattant. Azt írta, hogy nagyon komolyan el kell gondolkodnia a dolgokon… egyre kevesebbet lépett fel a játékra, szűkszavúvá vált a cseten is.

Néhány hét múlva MoHolle és Medong összefogtak, és először Idol birodalmát foglalták el, aztán pár nap múlva az enyémet.

- 15 -

Idollal nem sokkal később a világ egyik legnagyobb pókeroldalán találkoztunk ismét, mindketten ugyanazzal a nicknévvel, ráírtam. Barátok lettünk. Ő az egyetlen ember a kinti világból, akinek elmondtam, hogy egész nap itt ülök – és azt is, hogy miért.

Amikor Jim Blackie kutyus nélkül jött haza épp meglehetősen komoly nyerő szériában volt… - Valamit tenni kellene! - írtam neki, miután vázoltam a helyzetet. Nem volt túl lelkes, mert ritkán állt ilyen jól pókerben, de szállította a megoldást.

Jim egy órát volt távol és elég ködös volt az idő. Nyilván kitette a kutyát valahol a kocsiból. Úgy számoltuk, maximum 20 kilométernyire juthatott, így van esély megtalálni. Idol úgy 10 perc alatt lenyomozta Jimék IP címét, aztán ráadásul azt is, hogy Jim Fordjában Gps alapú riasztó és védelmi rendszer van. A kód feltörése és az útinaplózás eltartott vagy 2 órát, de hajnali négykor már nemcsak tudta, hogy hol állt meg Jim hosszabb időre a kocsival, hanem ki is ment a helyszínre. "Megvan a kutya"- írta sms-ben… "Meg egy hatalmas adag plüssjáték. Visszavigyem a pasasnak?"

Gondolkodtam egy kicsit. Néztem Jimék csendes otthonát, közben eldobtam egy ász párt, amikor flopon feljött egy négyes egy hatos és egy hetes, aztán válaszoltam.

- Nagyon köszönöm Idol, de azt hiszem még nem. Ha nem nagy gond, akkor inkább vidd magadhoz.

"Nem, gond. Te tudod."

Hogy én tudom-e? Hát ebben egyáltalán nem voltam biztos.

Megjegyzés: - folyt köv -

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Novella
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 8
Kereső robot: 14
Összes: 41
Jelenlévők:
 · arttur
 · Bánfai Zsolt
 · Destiny
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Magyari Emese
 · Tollas


Page generated in 0.0432 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz