Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Valós riport egy AMF-es szilveszterről

, 581 olvasás, Mona , 21 hozzászólás

Szilveszter

Végül is csak egyszer estem el. De limbózás közben ez mindenkivel előfordulhat. Vagy nem? Piszkos tánc. Lehorzsoltam a könyököm, de szerencsére a balt, azt meg úgysem használom. És nem is törött el, semmi ficam, semmi rándulás, nem is értettem. A léc is alacsony volt. Negyven centi! Negyven! Nem túlzok. Sosem szoktam. Nemagyermek rám szólt, hogy próbáljam meg újra, hiszen nagy a tét: 1 egész, teljes dollár. A dollárnak is az a fajtája, ami a gyémántnál is értékesebb: BULIDOLLÁR! Nemagyermek amúgy egy nagyon gonosz ember. Biztosan csak azt szerette volna látni, ahogy még egyszer eltaknyolok. Tudom. És akkor beverhettem volna a fejemet is, meg is halhattam volna, a halálomat kívánta! Tudom. Beleeshettem volna a karácsonyfába, mert direkt a fa mellett limbóztunk. Pedig a fa jó helyen volt. A 6 és fél méteres óriás a ház legmagasabb – mintegy tíz méteres belmagasságosságának középpontja felé csúcsosodott. Öt órán át állítgattuk Q-val, míg megtaláltuk a TÖKÉLETES helyet neki. Persze volt, akinek ez sem tetszett. Elégedetlen, gonosz banda ez az Amf-es csapat. "A fa kurva rossz helyen állt." - olvashatjuk majd secondEduard legújabb művében.

És ha beleestem volna a fába, kiégett volna a maradék égő is – mivel díszítéskor már megöltünk százat. Vagy felgyulladhatott volna a fa MEGINT! Az egész ház is leéghetett volna. Erre ment ki a játék. Indíték volt bőven! Az még csak hagyján, hogy hajléktalanok leszünk – akkor legalább lenne elég okunk heroinozni… hanem akkor nem lenne több Amf-találkozó. Na, ez lenne az igazi tragédia.

Aztán ott volt Q is. Kétszer próbált belökni a kandallóba. Jó, igen, az is tánc közben történt. Róka hangon kurjongatott és taszigált a katlan felé. Nagyon szédültem. Ja, és erről is ő tehetett. A bólé és a Somat. Pedig tudok táncolni! Csak a limbó nem megy, meg a roki, meg a mambó meg a lassúzás. Szóval olyan ritmus érzékem van, amilyen senkinek: én a saját dallamomra mozgok. A fejemben lévő hangok dallamára… A hangokról meg Irmaci tehet. Hozott egy jól álcázott ajándék tatyót, benne egy üveg pezsgővel és valami dobozzal, amiben fehér tabletták voltak. Azt hittem, valami fini crack, vagy extasy, vagy mindegy, de Irmaci azt mondta, hogy együtt vegyem be. (Néha nem hallom a "nem" szót – orvosi igazolásom is van róla…)

Úgyhogy teljes volt a káosz már a találkozó első órájában, vagy hányadikban… mert idő-ügyileg sem voltam a toppon. 21.15-kor kitettem a népek elé az óra tortámat, amin a mutatók 23.51-et mutattak (vagy 57-et… nem tudom pontosan, mert a kutya előző napon lenyalogatta róla azt a részt…) Nem értették, hogy miért teszem ezt, mikor még koránt sincs annyi idő. Bizonyára nem értették az üzenetemet: "Az idő relatív" Ilyen egy földhöz-ragadt népséget… pedig művész-emberekről van szó.

Amúgy – hogy kicsit előre rohanjak a történetben, néhány üveg somatos-bólé után véres verekedés tört ki. Colton és secondEduard között. Azon kezdtek el veszekedni, hogy melyikük az idősebb. Colton azt állította magáról, hogy 35 éves, Eduard pedig – a 36 évével megvádolta Coltont azzal, hogy hazudik. Először ölelkezve birkózni kezdtek, majd talicskázás szerűen rángatták egymás lábát, mi meg többiek úgy tettünk, mintha észre sem vettük volna az egészet. Ittunk. Minél jobban kezdett elhevesedni a verekedés köztük, annál többet ittunk. Majd ki kellett találnunk valamit, valami kevésbé néma cselekvést. Mindenki nagyon kreatív volt, persze. Mert mi amatőr művészek verhetetlenek vagyunk kreativitásban. Q és én például szexelni kezdtünk a kanapén. Muszáj volt. Na nem azért, mert hogy valami feladat-bevállalós kártya erre kényszerített volna bennünket, csupán azért, mert már 17 óra 48 perc óta nem tettük ezt. Ezt igazán megérthették volna a többiek. Ehelyett azon voltak, hogy akadályozzanak minket ebben a merőben romantikus és meghitt cselekedetben. Minden áron! Szóval… hát… szebben nem tudok fogalmazni, de lufit dugtak közénk… na, nem óvszer-lufit – hiszen az azért belátható, hogy ilyen kettő magas szintű IQ-val és hat doktorátussal rendelkező egyén szaporodásából zseni csemete fog születni -sima lufit, azt a lufit, amit a spontán-pétéikszes tüdőmmel fújtam fel az életemet kockáztatván… Aztán… mások azzal szórakoztak, hogy levették a zoknijukat. A szag, ami terjengeni kezdett, végül azzal járt, hogy elment a kedvünk Q-val a szextől (és a lufi is eléggé megsértette az intim hajlatainkat). A szag még csak hagyján… de egymást követve a szájukba vették a lábujjaikat, s sorban nyalogatni kezdték azokat. Nyalogatták, szopogatták, egyesek darabokat is kimarcangoltak a saját húsukból. Algolagniás, hematolagniás, vorarefíliás csapat gyűlt össze. Ezután dobálózni kezdtek mogyoróval (már akinek a lábujj után azt is sikerült lekapnia magáról), pontot az kapott, akinek sikerült kiverni vele a másik szemét. Mindeközben Colton és secondEduard már üvegszilánkokba mártott ököllel harcoltak. A vége az lett, hogy egymás hajának estek. SecondEduard kopasz lett, Colton-nak viszont egy meglepő fordulattal pink, dús, göndör fürtjei kezdtek nőni. Senki nem értette, bár nagyon nem is foglalkoztak vele, mert mindenki próbálta összeszedegetni az asztal alól a saját lábujját. Néhányaknak sikerült, azok bulidollárt kaptak, viszont mások, akik nem voltak ennyire pénzéhesek, elcserélgették egymás között azokat – kinek mi tetszik alapon. Mindenesetre folyt a vér.

Szóval ott tartottam, hogy csak egyszer estem el, de már átadtam a rendőrségnek a videó felvételt, amin látni fogják, hogy igazából az történt, hogy ELLÖKTEK! Szerintem Trixi volt. Mert hogy a nő valójában egy amolyan "a végzet asszonya" típus. Én csak felismerem ezt a típust, hiszen az igazi "femme fatale" én lennék, hehh. És mi… végzet asszonyai tartsunk már össze. Ezért döntöttem úgy, hogy végül is nem árulom el Szerelmének a tényt, hogy nap mint nap más férfiakat csábít el úton félúton. De ez sem volt jó. Ennek a bandának semmi sem tetszett! Sem a karácsonyfa helye, sem a ház (mi másért akarták volna felgyújtani…), Irmaci egyből a megérkezésük után közölte velem, hogy mekkora a rendetlenség (mondjuk ebben igaza is volt… a fűszereket és a tisztítószereket elfelejtettem ABC-sorba rendezni…) a dijoni malacsültet az asztal alá dobálták a kutyának, az általam sütött tortákra és süteményekre finnyogva grimaszoltak. Mondták is, hogy pszichopata vagyok, Colton meg azt mondta, hogy még jó, hogy nem cukrásznak mentem… Mondjuk a bólé nagyon ízlett nekik. Óráról órára, percről percre emelkedett a társaság vér-somat szintje. Még a kenyeret sem ették meg – hiába esküdöztem, hogy azt nem mi sütöttük, egyszerűen kiverték a kezemből, hogy odaadhassák azt is a kutyának. Egyedül secondEduard-nak nem ízlett a bólé sem. Hiányolta belőle a kivit… vagy legalábbis valami verebet… végül is igaza volt abban, hogy a kutyánk által levadászott szirti sast igazán belekockázhattuk volna… nyár óta pácolódik a pincében 78 fokos házi pálinkában.

SecondEduard amúgy is a bögyömben volt már, szinte a megérkezése pillanatától. Gonosz ember, szintén. Háromszor akkora tortát sütött, mint én, és háromszor díszesebb tálon hozta a salátát, mint amilyen az én kis tálcácskáim voltak. Próbáltam azonnal hazaküldeni, de a társaság hangosan éljenzett minden kis morzsácskára, amit secondEduard keze alkotott. Mint az éhes zombik, úgy vetették magukat a kajára, a tortát salátával falták, csak ne kelljen az enyémből enniük. Felháborító volt. Órákat bőgtem ezután a pincénkben, ahol a könnyeim jéggé fagytak a lépcsőkön…

Míg én sírdogáltam, Q jogi tanácsokat osztogatott, nem mellesleg baráti áron, 60 ezer dolláros óradíjban. Egyedül Nemagyermek tudta kifizetni, de szerintem azért, mert sikkasztott a banktól. A kérdése arra vonatkozott, hogy melyik intézményben kell jogosítványt intézni. Talán ez az esemény volt az egyetlen értelmes dolog az éjszaka folyamán.

Miután abbahagytam a zokogást, secondEduard ismét beszólt. A külsőmet véleményezte, idézem: "Harminc éves nő létedre lehetnél vékonyabb és tehetnél magadra egy kis sminket, hogy valahogy kinézz…" - így hát folytattam tovább a sírást, még néhány óráig.

… bevallom, háromszor estem el. De a limbón kívül a másik kettő nem számít szigorúan véve elesésnek, sokkal inkább párkapcsolaton belüli erőszaknak. Ekkorra a csapat már szőrén szálán eltüntette a somatos-bólét… én átestem a kerítés póznán, aztán még egyen, majd még egy póznán, át a kerti asztalon úgy, hogy a hasamba szúródott a bozótvágó működő feje. Akkor néhány másodpercig azt hittem, hogy megúszom egy kis lépvérzéssel, de nem… borultam tovább le a teraszról nyolc lépcsőfokot, majd fejjel neki estem a kertkapunak. Q lökött le. Az okára már nem emlékszem pontosan, csak valami dereng arról, hogy Nemagyermekkel kimentünk a parkolóba, az autójába… kétszer…

Na, de ne szaladjunk egyből a végére. A legnagyobb baj a bulival mégis az volt, hogy secondEduard egész végig Scooter-t karaokizott. Nagyon kemény volt. A többieket látszólag nem zavarta, s ennek valószínűleg az égbe szökő vér-somat szint volt az oka. Éjféltől (bár egyáltalán nem vettük észre, hogy mikor múlt el éjfél…) reggel fél nyolcig ropta a társaság a táncparketten. Le sem lehetett őket lőni. Néha lekapcsoltam a zenét egy-két percre, de azoknak fel sem tűnt a csend… tomboltak tovább, mint a duracell-nyuszik. Nem tudom, mikor jöttek a mentők, én már sokkos állapotban lehettem a belső vérzésektől, csak utólag tudtam meg, hogy mindannyian bekerültünk a kórházba, súlyos somat-mérgezéssel. És olyan dejavou-m van… mintha Q szilveszter reggelén már tudta volna, hogy mi lesz a buli végkimenetele?! Hmm… mondom, hogy az idő relatív…

Na mindegy, de legalább nem a pincébe estem le. Én szerencsés voltam. Eshettem volna oda is.
És legalább Erzsi sem jött el, és így megmaradtak a Margit-utalványok…

Néhány nap múlva, amikor már mindannyiunkat kiengedtek a kórházból, én újra bekerültem. Q ismét elpüfölt, és ez jogos is volt… ugyanis én mindenkinek visszaadtam a két millió kauciót… és amikor Q ezt megtudta, elzöldült arccal üvöltötte, hogy senki semmilyen kauciót nem fizetett…

Summa summarum, ez volt életem legjobb Szilvesztere! Köszönöm Nektek, hogy részesei voltatok.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szilveszter
· Kategória: Mese
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 219
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 255
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.7448 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz