Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Monológok a levegőben- I. monológ- A ház

, 192 olvasás, TonyBaritoon , 0 hozzászólás

Ezerszín

Hát igen. Elköltöztek. Régi álmuk volt már. Máté és Júlia rengeteget dolgozott, hogy ezt megvalósítsák. A gyerekek még picik, Gábor hat, Éva három éves. Még nincsenek abban a korban, hogy egy költözés megviselje őket.
Elvitték a bútorokat, az összes játékot, a szőnyeget, mindent. A régi jó öreg házat pedig itt hagyták. Nagyon fognak hiányozni. Máris olyan üresnek érzem magamat.
Jó ez a csend. Még. De előbb-utóbb, nagyon unalmas lesz. Hiányzik, a gyerekek hangoskodása, Máté nevetése, Júlia énekelgetése a konyhámban. Sőt, az is ahogy Morzsi, a bobtailjuk, a körmeivel a parkettámon kopog.
Bár van, ami nem fog hiányozni. Például Gáborka kis barátja. Hogy is hívják? Meg van! Pistike. Egyszer betörte az egyik ablakomat egy kővel. Hülye gyerek. Még a tapétámat is összefirkálta egyszer. Azt se nevelték meg, csak megszülték. Utálom az ilyen kölköket. De Gáborka és Éva rendes gyerekek voltak. Mondjuk Éva mindig felsírt az éjszaka közepén, mikor pici volt. Visszhangzott tőle minden. Még szerencse, hogy én nem igénylek alvást. De nehogy azt higgyék nem volt kellemetlen! Majd megsüketültem.
Mennyi emlék. Napokig tudnám mesélni a jót és a rosszat is. Pedig csak nyolc évig laktak itt. Nyolcvannak tűnik. Ők festettek sárgára, amikor még szürke voltam. Örültem is neki, utáltam azt a színt. Bár, ha engem is megkérdeztek volna, én biztos a kéket ajánlom. Jobban megy a tetőmhöz.
A kertet is szépen rendbe rakták. Régen a hátam mögött egy sivatag volt. Most pedig gyönyörű fű és két almafa van hátul. Meg néhány tuja és muskátli. Persze ötletem sincs, mi lesz most azokkal a növényekkel.
Na igen és a macskájuk, Tejföl is nálam van eltemetve. Napokig sírtak, mikor az a kiscica örökre elaludt. Valahol azért mégis jó érzés, hogy az én kertemben van eltemetve egy olyas valaki, akit szerettek, nem pedig holmi kedvenc temetőben. Ez annak a jele, hogy én is fontos voltam nekik. Vagy nem?
Végül is elköszöntek, de… nem láttam volna, hogy bármelyiknek rosszulesett volna az elköltözés. Lehet, hogy ez a sok emlék, csak nekem fontos? Na mindegy, ez a természet rendje, ha kell az ember elköltözik, majd megszokom. Mondjuk, azért egy széket itt hagyhattak volna.
Na várjunk csak egy kicsit! Engem viszont nem is nézett meg senki! Egyetlen érdeklődő vadidegent se láttam erre. Senki sem csengetett. Nem is raktak ki "Ez a ház eladó" feliratú táblát. Te… ezek itt hagytak úgy, hogy nem is jönnek új lakók! Ó ti aljas kétszínű kis… kis… remek, egy találó szitkozódó szó se jut az eszembe. Hát ez fasza. Most mi lesz velem? Se régi lakók, se újak? Meg fogok bolondulni! Igazán megtarthattak volna nyaralónak, vagy valami. Remélem, boldogok lesztek "Budaikacsalábonforgópalotavagyok" úrban. Hűtlen kis… kis… mit mondjak rájuk? Á nem is mondok semmit.
De ha nem lesz itt új lakó… ha nem vett meg senki… akkor lehet, hogy le fognak bontani? Lebontanak és a helyemre, egy tízemeletes panelmasztodont építenek. Engem pedig elfelejtenek. Ugyan, Mátéék csak emlékeznek majd rám, hisz megszámolni se tudom mennyi emlék köti őket ide. Na igen, Julcsi és Máté talán nem, de a gyerekek el fognak felejteni. Esetleg Gáborka emlékezni fog rám, de Éva semmit sem fog tudni felidézni a létezésemből. Itt hagytak, le fognak rombolni és el fognak felejteni.
Vagy jobb esetben betör hozzám egy hajléktalan. Büdös lesz, goromba és nyűgös, de legalább lesz társaságom. Kellemetlen társaság, de társaság. Körbe néz, kiválaszt egy hálószobát, ahol alszik, aztán megy koldulni. Ha szerencsém van, tudja használni a WC-t és nem fog a nappalim közepére szarni. Nem is tudom mi a rosszabb, hogy betör hozzám egy ilyen illető, vagy ha a földig rombolnak. Abba bele se merek gondolni, hogy itt lakik jó ideig egy csöves és csak aztán rombolnak le. Megvan! Patkányok! Aljas, kétszínű kis patkányok!
Az meg kicsoda? Erre tart. Hozzám jön. Nem tűnik hajléktalannak. Lehet ő fogja vezérelni a bontást? Várjunk, én ismerem ezt az alakot! Ő Máté egyik barátja! Hé! Hé haver mi ez a tábla, amit rám tettél? "Itt vegyeskereskedés fog nyílni."
Nocsak. Mégis csak van szerencse e Földön. Ez már karrier! Vegyeskereskedés lettem! Ki akar családi ház lenni, mikor vegyeskereskedés is lehet az ember? Hehehe! Mégis csak szép jövő elé nézünk.
Isten veled Fernand Máté és családja!

Megjegyzés: A Monológok a levegőben, általam írt monológok csokra lesz. Azért a regény Témakört választottam, mert egyszerűen egyik témakört se találtam megfelelőnek, de a monológok függetlenek egymástól, tehát nem alkotnak egészet.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: TonyBaritoon
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 227
Regisztrált: 0
Kereső robot: 47
Összes: 274

Page generated in 0.1567 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz