Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Képzelt riport egy AMF-es szilveszterről

, 564 olvasás, quentin , 9 hozzászólás

Szilveszter

- Hogy hívják magát! - Hogyan került a vérébe Somat!? - ordította kérdés gyanánt a vizsgáló-orvos az egyik páciensnek.
Az csak mosolygott, és még mindig idült tekintettel bandzsított is. Ezen a doktor olyannyira feldühödött, hogy 4 centi mélyen beleharapott a saját szájába.
- Maga szerencsétlen! Ez nem vicces! Ne röhögcséljen! - hadarta, s közben sírós tekintettel szívogatta az időközben megindult vérfolyamot az ajkából. - Válaszoljon, de azonnal! - követelte és megragadta a beteg grabancát!
- Bólé! - bökte ki a beteg és - legalábbis arckifejezése alapján ítélve - igen közel jutott a nirvánához. Jobb kezének mutatóujjával hirtelen előrebökött, érintőlegesen szemen szúrva a doktor urat és minden átmenet nélkül dalra fakadt: - Bólé, bólé, bólé, nem sijófoki ivólé, tralla- lalla -la!
- Quentin féle jó kis bólé! Dalolta még az általmennék én a Tiszán ladikon dallamára, majd hatalmasat csuklott és elaludt.

Arra ébredt, hogy 2 műtőslegény rázza teljes erejéből.
- Milyen Quentin!? Milyen bólé!? - ordította a képébe az orvos! - Értse meg! Tudnom kell a kezelési tervhez, hogy mi történt magával!
- Megharapott a kutya. - bökte ki a páciens, majd az egyik - a kevésbé véreres szeme teljesen befordult, ő maga pedig kis híján leesett az asztalról.
Az egyik műtőslegény elkapta (sajnos a fülénél fogva) és tartotta, mint egy zöld-színű, nagy kék szatyrot az ismert bevásárlóközpontból.
- Maga kaméleon! Ne düledezzen, hanem válaszoljon! - nógatta kissé ijedten a doktor. - Milyen kutya? Mi köze a kutyának a bóléhoz, meg ehhez a Quentinhez, vagy kihez? Mi ez a marhaság? - kérdezősködött, aztán ki tudja miért elkövette a hibát és feltette a negyedik kérdést is: - Egyáltalán hogy hívták a kutyát?
- Sir Archibald of Luxley. - felelte, magát meglehetősen hirtelen mozdulattal kihúzva a beteg.
- Maga? Szőr! - Hát, persze! - hüledezett a doktor, de közben jegyzetelni kezdett: Kventin, Szőr Arcsibáld, Szomat, Bólé, Népdalok.
- Adjanak már neki némi koffeint, az Isten szerelmére! - fordult egy időközben odaérkező nővérhez, aki priznicet hozott a doki szemére, mert az időközben vészesen dagadni kezdett.
Varázslatos tempóban előkerült 2 kávé, ami eltűnt a páciens gyomrában, mire az egy szolidabb büfögés keretében azt mondta: ez fasza! (Itt több AMF tag, aki nem mert eljönni a buliba azt gondolta, hogy ez a - jelenleg még ismeretlen - emberfia igazán mondhatott volna valami jóval szalonképesebbet is, de ők nem lehetnek képesek rá, hogy felmérjék azt az állapotot, ami egy ilyen banzáj eredményeként előáll. Maradjunk annyiban, hogy ezt mondta és kész!)

- Nem én vagyok Szőr, ez világos. A kutya az. - ismét előre bökött az ujjával, de a doki számíthatott már erre, mert igen ügyesen elugrott jobbra és így megmaradt a szeme világa.
- Az úgy volt, hogy Monna kért Quentintől egy fekete macskát - kezdte (a doki tovább jegyzetelt: Monna, fekete macskát kért! Várt egy kicsit, aztán odaírta: boszorkány?)
- És megkapta? - kérdezte.
A páciens - már amennyiben állapota miatt erre egyáltalán bármilyen módon következtetni lehet - elbizonytalanodott. - Háát. Végül is kapott egy fehér kutyát. - motyogta.
A kórtermen az újévi hangulatnak megfelelő, halovány röhögéshullám futott át. Hatalmas sóhaj kíséretében az időközben megérkező főnővér vette át a szót.
- Jóember! Nézze! Mi csak annyit tudunk, hogy Szilveszter napja volt, és itt van nyolc beteg, akik azt se tudják, hogy kik ők, de rímben beszélnek, jambikusan verselnek, vagy egyszerűen csak buborékokat büfögnek. Segítsen már nekünk! Mi történt azon a bulin!?
Minden szem a páciensre szegeződött.
Az ráncolta egy ideig a homlokát, aztán, mintha az elektronok pályaelhagyási energiájának változását vagy az abszolút relativitás-elméletet magyarázná, lassan, körültekintően beszélni kezdett. Komoly tekintetét furcsán árnyalta, hogy időnként arca átszellemült és emellé csuklott egyet-egyet.
- Bevásároltak, kipakoltak, és a kutya elvitte a mosogatógépbe való tablettákat, ami valahogy belekerült a bóléba!
A kórteremben jelen lévők egyszerre döntötték balra a fejüket és egyszerre kérdezték, magukból kikelve, kiabálva:
- De mégis hogy került a Somat a bóléba!?
Betegük nézett egy ideig maga elé, megrázta a fejét, aztán - óriási töprengés közepette csapkodni kezdte a homlokát ökölbe szorított kezével:
- Igen, megvan -kiáltotta! Quentinnek felállt a farka!
Az egészségügyi intézményben, annak is a hatos számú kórtermében vágni lehetett a feszültséget és a döbbenetet. Másodpercekig senki meg se tudott szólalni, aztán az egyik nővérke - kissé pirulva azért csak rákérdezett:- felállt a farka, upszika, hát jól van, de hogy jön ez ide?
- Az úgy kezdődött, hogy azt hitte: ő a pókember! - mondta a páciens, erre még azok is elveszítették a fonalat, akik valamely csoda folytán az eddigi infók alapján azt hitték vágják, hogy mi a szitu.
Emberünknek valami komoly bevillanása lehetett, mert folytatta:
- A világ egyik legnagyobb festményét át kellett, hogy tegyék az egyik 5 méter magas falról a másikra. /A doki jegyzetelt: álló farkú pókember, festményeket pakolnak/ - Aztán Quentin a falhoz tapadva fúrni kezdett. Ekkor az egyik negyvenes műtősfiú, két ujjal jelentkezve feltűnő óvatossággal rákérdezett: "falfúró?", de igen rondán lepisszegték.
- Szóval ez a Quentin tehet az egészről - állapította meg "én már mindent értek tekintettel" okosan bólogatva körbenézés közben a főnővér, de a páciens leintette:
- Dehogy! A Monna tehet mindenről! Meg sem várva a kérdést folytatta: Mert letapizta a Quentin seggét, miközben az a négynegyvenes magasságban igyekezett tapadni.
Az egyik feltűnően tapasztalt, és még feltűnőbben műcicis, feltöltött ajkú asszisztensnek esett le először:
- A csaj tolta a pasit a falhoz, az begerjedt, eltolódott a faltól és átbillent a derékszögön, aztán páááff!
- Jaja! Böffentette a páciens. - Kiesett a kezéből a véső, a fúró, a kalapács, a tipli meg a csavar. A csavar beleesett Monna szemébe, a kalapács a fejére, a fúró meg új lukat fúrt a fülébe. Quentin meg rá az asztallapra. Azon voltak a Somat tabletták.
A doki eldobta a jegyzetfüzetét és heurékázni kezdett, közben az assisztens, rázkódó műdidikkel, emelkedett hangon kántálta: - A tabikák felemelkedtek az égbe, repültek át a nappalin és pottyika, zsupszika belehupszikáztak a bóléba!
Tapsoltak egy ideig, aztán az egyik szakmailag elhivatott csak rákérdezett: "és mi lett az idióta párral?"
- Azt nem nagyon tudom… nem mondták. - bökte ki a kérdezett. Azt hiszem rájöttek, hogy valami nem frankó a bóléval, de négyszeri kóstolás után egyre jobban ízlett nekik. Így mégse öntötték ki.
- De maguk, vendégek, hogyhogy nem érezték, hogy tré a cuccos? Senkinek nem működött az ízlelőbimbója?
A páciens a fejét csóválta, csücsörített és felbüfizett tizennégy buborékot. - Eleve offoltuk a beléptetésnél: Kötelező volt az 53 fokos házipáleszből egy deci… aztán a Monna-féle chilis-fokhagymás flekken. Megvonta a vállát: Buli volt, az tuti!
Szirénázva érkezett egy mentő, így a hatos számú körterem közönsége oszlani kezdett. A doki időközben felskiccelte a kezelési tervet, aztán az asszisztenshez lépett: Azt hiszem megvagyunk a rejtélyekkel: A nyolc szomatosnak ezeket írtam fel, mutatta, és ha továbbra is van, aki versben beszél, kapjon fél liter tejet tíz órakor. Ez a Quentin, a hátfájós pasi lehet a négyesből, a Monna, az meg a fura fülbevalós, bekötött félszemű csaj, a nagy dudorral a fején…
Nézelődött egy ideig, aztán az asszisztenshez hajolt, igen közel és a fülébe suttogta: "Csak mondom, hogy a terrorelhárítók behoztak úgy négy liter megmaradt bólét, én meg véletlenül betettem az irodába. Most, hogy így elcsendesedtek a dolgok, igazán beugorhatnánk hozzám, ha érted mire gondolok."
Az ifjú hölgy összevonta egy kicsit a szemöldökét, töprengve kopogott hosszú körmeivel az asztalon, aztán világosság gyúlt a tekintetében:
- Öt perc és ott vagyok - lelkendezte. Aztán, odapislantva az egyik, azóta is folyamatosan vihorászó páciensre nézve hozzátette még:
- Ez állat lesz, az tuti!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szilveszter
· Kategória: Mese
· Írta: quentin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 6
Összes: 18
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.035 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz