Mikor a foncsorozott szemüveged
levetted
reámvillant szemedből lelked tükre
mosoly
volt abban, úgy t'án két regimenttel
sugara
lelkemet-szívemet, mint kés átdöfte
szivárvány
hét csodaszínét megláttam benne
minden
porcikám remegni kezdett, ne tedd
ezt vélem!
hálódat pont reám, e gyenge lényre
vetetted
minden erőm elveszítettem, repültem
öledbe,
de maradék erőmmel még SMS-t
küldtem:
barátaim mentsetek-mentsetek meg
szerelmes
lettem, ily' hülyeség velem hogyanis
történhetett!
süket a telefon, no nekem befellegzett
átadom
magam sorsomnak, elért hát a végzet