Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fénytükör

, 512 olvasás, janos , 3 hozzászólás

Szerelem

Mikor a foncsorozott szemüveged
levetted
reámvillant szemedből lelked tükre
mosoly
volt abban, úgy t'án két regimenttel
sugara
lelkemet-szívemet, mint kés átdöfte
szivárvány
hét csodaszínét megláttam benne
minden
porcikám remegni kezdett, ne tedd
ezt vélem!
hálódat pont reám, e gyenge lényre
vetetted
minden erőm elveszítettem, repültem
öledbe,
de maradék erőmmel még SMS-t
küldtem:
barátaim mentsetek-mentsetek meg
szerelmes
lettem, ily' hülyeség velem hogyanis
történhetett!
süket a telefon, no nekem befellegzett
átadom
magam sorsomnak, elért hát a végzet

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: janos
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 2
Kereső robot: 22
Összes: 214
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.1253 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz