Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Zöld-sárga…

, 256 olvasás, barnaby , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Terpesztett-szárnyú tiprott démonom
Sakál-kabátban melléd posztolok.
Csakrákban fulladt fatális tévedésem
földre borult szűz- árva révedéssel…
Zöld-sárga lapályba belenéztem
semmit sem látva, hínárhomályban
és csak azért sem, csak azért sem.
Nőm, mért vagy vak? Mily szép lettél búbánat…

Mindig szerettelek. Szabad szerelemmel,
csüngő siralmakkal, szétszórt figyelemmel.
Nem kísértelek, nem követtem szemed.
Éltem melletted rám folyt szerepemmel.
Vaksi szemembe fényesedtél,
szúrós csillagrendek csurogtak
tudatalatti rezdülésben.
Csalok, mondtad. S nevettél,
hogy az egészet én nem értem…
Szellemruhádban tovalibbentél akkor,
árvalányhajad megőszült veled pirkadatkor.
Lelked sebes ruháját előttem levetetted:
és nem láttalak, csak a tested, csak a tested…

Farkasétvággyal marcangollak, szomjazom
véred, nyelem könnyed, leheleted.
Bőrödbe bújva, beléd simulva élem az életed.
Szeretlek sóváran, tikkadt szárazon, légszomjasan.
Dobpergéses szívveréssel, majd szív-megállva,
vágylepelként kiterítve, gyűrött szárnyakkal.
Zöld-sárga énem felmagasztal, gyűlöl, s úgy marasztal…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 212
Regisztrált: 2
Kereső robot: 26
Összes: 240
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1499 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz