Halványul az emléked a képzeletemben.
Elmosódnak az évek egy mesében.
Néha napján az elmém formát bont,
S ajtóstul ront a házba, és követeli a sort.
Itt élsz és uralkodol a szavak között,
Ahol térben és időben megformáltalak.
Pillanatokra elhagylak magam mögött,
Az angyalok fehér lovon megszabadítanak.
Könnyen jössz, s versekben távozol.
Néma csönd, az élet monoton zakatol.
Hullámzó Tisza-part, úszunk az árral,
Utánzó iszapos lap, játszunk a halállal.
Megjegyzés: /2011.01.13./