Alszik a város csendben, rendben.
Esti megnyugvás, végre nem stresszben.
De van aki még ébren, dolgozik egyre,
Hogy nap, mint nap szerettei kedvét lelje.
Sietne már, ágya őt is várja,
Akár csak álmában somolygó fia/lánya.
"Gyere haza utazó, ez a nap a Tied!"
Zúg a zajba egy kis meghitt csend.
"Tárd ki a karod, az ölelés gyógyír!
Kapcsolj ki mindent, jöjjön bár jó vagy rossz hír!"
Csak egy nap, míg a világ megáll.
Csak egy nap, míg a szeretett diktál.
Csak egy nap, míg megnyíl az ég.
Csak egyetlen nap, ami mindenkié.
Egy nap csupán, mi az évben adatott,
Mikor lelkünkbe a béke helyet lophatott.
Ülj hát le ember, tedd le a fejed!
Érezd a hálát, a megbecsülést, a SZERETETET!