Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Jézus és az öcsém

, 508 olvasás, secondEduard , 13 hozzászólás

Abszurd

Borzasztóan nagy baj, hogy szent este be vagyok rúgva. Így nem tudom pontosan elmesélni, mi is történt velem. Még nagyobb baj, hogy amit most írok, csak karácsony másnapján, azaz nem huszonnegyedikén lesz olvasható. Vagyis még régebben, a 24-e munkanap volt, most már nem az. Nem is baj. Éppen akkor történt velem, vagyis ma az, amit el akarok mondani. Szóval én most be vagyok rúgva.:) Hehe, ez tiszta jó. Úgy értem, rózsaszínben látom a világot, de igazából ez nem számít. Ma délután voltam vásárolni, bizony, elmentem az Europarkba. (Ez Budapesten van.) Tömkelege a közönségnek, szóval elájultam, annyian voltak. Mindenkire rájött az év végi ajándékozás, a jaj de szeretlek karácsonykor fíling, meg ilyesmi. Nekem is ünnepi hangulatom lett, na nem azért, mert ilyenkor vagyok rendes csávó, hanem mert engem tényleg megszáll ilyenkor valami, olyan égből jött ünnepi hangulat, szóval, haver, ne bomolj, én tényleg érzem azt, hogy ünnep van.

Ment minden a szokás szerint. De jó a dezodor, ünnepi, kimondottan karácsonyra ajánlják, ezt nem lehet kihagyni, az élesztő meg le van árazva, és külön szuper ára van a szilvapálinkának. Nem is beszélek most a sertészsírról, pláne, hogy nem élek vele. Ahogy mendegéltem a nagy rohadt bevásárlókocsimmal, és arra gondoltam, majd leedzem ezt a sok kaját, egy pasi jött velem szembe. Észre sem vettem volna, ha nem ütközött volna bele az én bevásárlókocsimba. De beleütközött, tiszta erőből. Mondom neki, mi van? Rám néz és azt mondja, hogy békés ünnepeket! Normális ez? Békés ünnepeket kíván, miközben nekem kiborult az összes konzervgombám, üdítőm, szeletelt sonkám? Akartam neki valami nagyon durvát mondani, de megelőzött. Odalépett és még egyszer békés, boldog ünnepeket kívánt. Csak néztem. Úgy nézett ki a csóka, mint Jézus. Magas, vékony pasi volt, körszakállas, kreol bőrű és a haja, hát olyan vállig érő félhosszú haja volt. Kissé csodálkoztam, hogy pont egy Jézus kinézetű pasi ütközött belém karácsonykor, és még ő kér elnézést, sőt, boldog ünnepeket is kíván. Hát el voltam ájulva. Ő meg, mintha mi sem történt volna, azt mondta, hogy megnyertem az évi vásárlási nyereményjátékot, és otthon majd átvehetem a szelvényt. Csak mert a gyerekeimnek is jár ennyi, ez évben, tette hozzá. Néztem rá, mint a hülyére. Közben azt gondoltam, megint egy barom karácsonyra. Fizettem gyorsan a szupermarketben és hazamentem. Otthon a feleségem azzal fogadott, hogy levelem van, és hurrá, és éljen, felbontotta, és megnyertem az évi vásárlási nyereményjátékot! Nyolcvanezer forint, hű, a francba, elég sok pénz, igaz, ennél kicsit többet keresek havonta, de azért nem semmi, mégse. Teljesen elaléltam az örömtől, mondtam is Dissinek, hogy picit ledőlök, és utána leszek kész a karácsonyfát feldíszíteni, és ő bele is egyezett, így hát lefeküdtem.

Arra ébredtem, hogy az áruházi fazon ott áll az ágyam mellett. Jézus, kiáltottam, maga meg mit keres itt? Akartam volna még nagyobb botrányt csinálni, de leintett. Nyugodjon meg, mondta, semmi baj nincs. Csak azért jöttem, hogy felébresszem. Csak tudatni szeretném, mit is akar, szólalt meg újra. Hát teljesen ki voltam borulva, Úristen, mit akar ez itt? Arra gondoltam, valami őrült, valami diliházból totál most szabadult, aki engem talált meg. Felkeltem, lemásztam az ágyról, és úgy, ahogy voltam, pizsamában, megkérdeztem tőle, ki ő, és mit akar itt? Azt mondta, boldog ünnepeket kíván, és szeretné, ha megbánnék minden rosszat, amit tettem. Néztem rá, mint vak tehén az anyjára. Hogy én mit bánjak meg? De ekkorra már a szoba fala átváltozott kivetítővé, vagy digitális nagytévévé, nem is tudom mivé, és láttam, hogy ahogy odajön hozzám egy hajléktalan és pénzt kér, én meg azt mondom, hogy nincs apróm, hagyjon békén. Egy idős asszony le akart ülni a villamoson, és nem álltam fel neki, aztán megszólít a kislányom, hogy vigyem el balettórára, és azt mondom, hogy nincs időm. Majd jön anyám, hogy látogassam meg, de én nem érek rá, és ő agyvérzést kap, és mire mennék, már meghalt. Csak lestem… elég megrázó volt. Az alak, a Jézus kinézetű fickó meg csak áll, és néz engem. Majd odahajol, suttog valamit a fülembe, és kimegy az ablakon. Azt súgja, hogy minden megbocsájtható, minden helyrehozható!

Otthon vagyok karácsony másnapján, másnapos, félig részeg, és fáj mindenem. A karácsonyfa feldíszítve, az ajándékok alatta, látszólag minden oké. Tegnap nem vettem fel a telefont, amikor az öcsém keresett. Ez nem szép, tudom, de ő kezdte, ő nem szólt hozzám először, évekkel ezelőtt. Mit mondhatnék neki?

Bemegyek az ebédlőbe. Előjönnek, először Dissi, majd a kislányom, a vacsora pulyka, szuper desszert, minden tökéletes. De nekem fáj belül valami. Fáj a tegnap este, nehezen kapok levegőt, mintha nem is én lennék. Átadjuk az ajándékokat, mindenki boldog. Aztán csöngetnek. A takarítónő már hazament, kimegyek én. Egy hajléktalan, egy koldus, egy totál lezüllött fazon áll az ajtóban. Gondolom, ennek is jár valami, adok neki pár szendvicset. Visszajövök, aztán újra odamegyek, kapjon még két csokit is. Amikor visszajövök a konyhába, rájövök, hogy nagy bűnt követtem el, nagyon nagyot, és ezt már soha nem fogom tudni jóvátenni. Hiányzik az öcsém. Szeretem Dessit, és a kislányomat. Nagyon szeretem őket.

Csöngetnek megint. Kimegyek. Ott áll a Jézus kinézető fazon és a csöves, akinek már adtam ajándékot. Behívom őket. Leülnek az asztalhoz. Bejön Dessi és a kislányom, kérdezik, ki ezek? Mondom, hogy jó emberek, olyan jók, amilyen én soha nem lehetek. Szedek nekik is vacsorát. Jézus megszólal, azt mondja, ne cselekedjetek hiába, de ha cselekedtek, inkább csak szeretetből! Ránézek és azt mondom, maga szórakozik velem? Mire Ő megfogja a kislányom kezét és úgy mondja: minden megbocsáttatik néktek, ha ti is megbocsájtatok az ellenetek vétkezőknek. Az úr asztalánál békesség szálljon rátok!

A másnaposságot már nem érzem, úgy vélem, nem is követtem el semmi rosszat, így szedek még egy kis krumplisalátát, marhanyelvet, majonézes kukoricát és ránézek Dissire, aztán megfogom a kislányom kezét. Szeretem őket és szeretem a világot is. Semmi nem érdekel, és bár most többen vagyunk, mint gondoltam, boldog vagyok. Most tényleg kitisztult számomra a világ. Kinézek az ablakon és látom, hogy esik a hó. Látom, hogy az öcsém, a szakadó hóesésben a házunk felé közeleg. Semmi baja nem lesz a hóeséstől, majd itt bent jól felmelegszik. Tuti behúzok neki egyet, hát mit képzel? Na, kissé lenyugszom.

Úgy érzem, mintha a koldus és Jézus itt sem lenne.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Próza
· Írta: secondEduard
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 0
Kereső robot: 16
Összes: 34

Page generated in 0.0413 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz