Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmodik a fenyő

, 193 olvasás, Farago-Aranka , 0 hozzászólás

Megemlékezés

Erdő közepén áll a kis fenyő,
szél szaggatja, zúzmara borítja.
Körülötte fehér köd, röppenő,
szívét jeges magány fájdítja.
Álmodik fűtött, meleg szobát,
vágytól csillogó, édes ünnepet.
Gyermekek gyöngyöző kacaját,
s hogy a kívánság fája ő legyen.

S mi, magánytól megfáradt,
bűnös, árva lelkek,
kiket a remény már elhagyott,
álmodjunk véle közösen
hófelleg hozta, tejfehér karácsonyt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Farago-Aranka
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 205
Regisztrált: 1
Kereső robot: 31
Összes: 237
Jelenlévők:
 · Atime


Page generated in 0.1567 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz