Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vihar

, 139 olvasás, amitieldamone , 0 hozzászólás

Természet

Villámok arany-erezete
szaggatja az ég bársonyát,
cseppekben hull a rémület.
Zokog a sötétség arca,
orkán szele döngeti az éjszakát,
megkondul a megrettent képzelet.
Vízfüggöny rojtja nyílik,
áztatja a biztonság talapzatát,
pusztításba magasodik a képzelet.
Vihargyűrű pördül keményen,
fülembe tömöm az elemek sikoltását,
szemembe törik a sugár-feszület.
Szikrázó gomolygás borít,
fény és árnyék vívnak haláltusát,
s a küzdőtéren meghal a könyörület.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: amitieldamone
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 283
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 319
Jelenlévők:
 · arttur
 · oprae


Page generated in 0.2482 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz