A csönd múló pillanat,
mely lehet örök végtelen,
hisz most is benne vagy
mindenben, ami Jelen.
Kérdezted már magadtól?
Miért?
Olykor a perc villanó fény,
olykor örök végtelen…
Mitől örök, s mitől villanás?
Tőled…
Mi a múlt?
Élted őrzött képei,
melyek egyre kopnak,
s talán változnak is olykor.
E képek benned élnek,
és senki más nem látja,
hallja, érzi őket.
A múlt csupán képek hosszú,
foghíjas sora.
A Jelen a Lét;
A Jelen él…
Éltet,
s Létet nyújt neked,
s Mindennek.
Mi nem jelen,
az nem él;
Holt és megkopott.
A jövő? Mi az?
E helyt még semmi.
Félelem, várakozás, remény…
De nem öröm, nem szeretet,
s nem boldogság.
Hiábavaló képek sora,
mely sosem létezett,
s nem is fog! Soha!
Így hát múlt és jövő
nem létező képek,
melyek karon fognak téged,
s távol tartanak a jelentől,
mely a való Élet;
s csak a való szerethet!
A Jelen-Való-Szeretet
a Lét értelme és igazsága.
Ha itt tudsz lenni,
és örülni,
úgy benne vagy
a szeretett-való Létben,
a Boldogság illó örömében.
Csak ülj és figyelj!
Mindenre körötted;
Éld meg a Jelent;
mely az örök-Lét;
Hisz más sosem létezett.
Megjegyzés: 2013 december 15.