Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jelen-Lét

, 189 olvasás, kristvan , 2 hozzászólás

Ezek vagyunk

A csönd múló pillanat,
mely lehet örök végtelen,
hisz most is benne vagy
mindenben, ami Jelen.
Kérdezted már magadtól?
Miért?
Olykor a perc villanó fény,
olykor örök végtelen…
Mitől örök, s mitől villanás?
Tőled…

Mi a múlt?
Élted őrzött képei,
melyek egyre kopnak,
s talán változnak is olykor.
E képek benned élnek,
és senki más nem látja,
hallja, érzi őket.
A múlt csupán képek hosszú,
foghíjas sora.
A Jelen a Lét;
A Jelen él…
Éltet,
s Létet nyújt neked,
s Mindennek.
Mi nem jelen,
az nem él;
Holt és megkopott.

A jövő? Mi az?
E helyt még semmi.
Félelem, várakozás, remény…
De nem öröm, nem szeretet,
s nem boldogság.
Hiábavaló képek sora,
mely sosem létezett,
s nem is fog! Soha!

Így hát múlt és jövő
nem létező képek,
melyek karon fognak téged,
s távol tartanak a jelentől,
mely a való Élet;
s csak a való szerethet!
A Jelen-Való-Szeretet
a Lét értelme és igazsága.
Ha itt tudsz lenni,
és örülni,
úgy benne vagy
a szeretett-való Létben,
a Boldogság illó örömében.
Csak ülj és figyelj!
Mindenre körötted;
Éld meg a Jelent;
mely az örök-Lét;
Hisz más sosem létezett.

Megjegyzés: 2013 december 15.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: kristvan
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 177
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 199
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.2643 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz