Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fehér skorpió

, 342 olvasás, drapery , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Fehér skorpió
homlokomon jelet teker,
tükröző-fénylő nárciszt,
vad-örvénylő oázist,
mibe belehull
megsérült anatómiám,
ágas-ragacsos
melankóliám,
s ami lesz,
nem egyenlő semmivel.

Már nem éget
s nem jegel,
hanem összehasít
újra, újra
foltjaimból egy darabba;

s a félszemű otromba
irháját is elhordja

oda, hol a lelkek élnek,
és ostobán remélnek,
és behódolnak újra és újra
ugyanannak a szélnek…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: drapery
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 152
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 171
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.1309 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz