Lassan eltemet a hó…
éteri álomba merülnek a fák,
fehér falak veszik körbe a létem,
- megfagyott lepkét álmodik a világ.
Fázva becsukom szemem…
ernyedten hullik tudatom a mélybe,
fedetlen vágyaim remegve úsznak el,
- testetlen kapaszkodom mégis a reménybe.
Száraz kérgű fűz karol belém…
felemeli elszürkült, álmos arcomat,
tejszínszemű csillagok lebegnek felettem,
- s rajzolnak a tájra kristály-virágokat…