Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kis karácsony

, 349 olvasás, Fehér Csaba , 4 hozzászólás

Megemlékezés

Évtizedek mélyéről bújt emlék
s egy réges-régi decemberi este
köszönt felém: most kisfiú lennék,
ki gyerekként a karácsonyt kereste.

A kamrában egy nagy-nagy kosár mélyén
botlott ujjam zizegős papírba,
olvasni már hamar megtanultam,
mégse hittem: enyém, pedig rá volt írva.

Jó volna még olyan kíváncsiság,
a kamra, meg a kosár, s a december!
Az idő úgy törölt el sok-sok évet,
mint leégett gyertyát olt ki az ember.

Advent táján elhalkul a szél is,
régi dalt dúdolok, csendes-szomorút,
én viszek majd ajándékot eztán:
havas fenyő helyett fenyőkoszorút…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0468 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz