Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Jönnek-e népek?

, 186 olvasás, lambrozett , 0 hozzászólás

Kaland

Megtépett vitorlákkal kötöttem ki
e fenséges, derűs Mosoly-szigeten. -
Míg hajóm idáig ért, szelek tépték
és vérmes hullámok birkóztak velem.

Bőröm cserzettre szívta Nap sugara
sárga ironja barázdákat rajzolt. -
Hajam fakult, a betegebbje kihullt
bárkám: formáját útonhagyó facsonk.

Most terültem el a part homokjában
szusszanok kicsit, mielőtt szétnézek. -
Lesem az eget, hol lába vízbe ér…
jön-e még több hajó, lesznek-e népek?

Kószálnak páran a nedves fövenyen
talpukkal abban nyomaikat hagyva. -
Legalább látszik: nem vagyok egyedül
közöttük lelkem sosem járhat fagyba'.

Eszembe jutnak, kik úton szorultak
viharban, cápák fogvicsora között. -
Sajnálom az embert, ki rabnak maradt
… kitörni képtelen üvegfal mögött.

Már nincs értelme meggyőzni őt erről
próbáltam ritkán, de elvetélt ötlet. -
Hasztalan a példa, s félreért a fül
a csökönyös jellem értelmet ölhet.

Mondom… kik maguktól tartanak erre
őket kedélyes szív és ész fogadja. -
Bár a fák magasak, össze is nőttek
Napfény süt be a nyájas gondolatba'.

Maradt, mi rajtam van, ősi rongyaim
pár vén ruhadarab és egy öreg szív. -
Nem tudhatom, hogy kell-e erre egyéb
csak bízhatom: jó helyre vetett a víz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 330
Jelenlévők:
 · arttur
 · gazzo


Page generated in 0.2186 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz