Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Te egy jégkunyhóban dideregsz

, 306 olvasás, janos , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Valahol mélyen még ott lüktetsz bennem
elmennék veled bárhová, szótlanul
lágyan átölelve, átevezve hét tengeren,
de te inkább jégkunyhóban dideregsz
A szerelem erős kézzel rabigán tart,
kincsemmé kristályosodva, drágakőként,
őrzöm minden kedves szavad
Lehet tarka a rét, nekem ez most nem szép,
mikor te jégkunyhóban dideregsz,
napsugárra epedve vársz, szűkült szemeddel
lesed, kikelet mikor lesz
Vinném ezüsttálcán ezerfokos szívem,
oda hol a hideg most körülölel,
de nem tehetem, lelked a 'jégemberért' remeg
Lefedem vágyam acéltetővel,
le is lehegesztem, ne törjön ki véletlen sem,
ha felbukkanna lelkemben csodaképed,
miközben te a jégkunyhóban dideregsz

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: janos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 34
Jelenlévők:
 · ferzoltan
 · Zsiga Lajos


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz