Nem kérek már pénzt, ékszert,
tudod mi a béke?
Olyan, mint a szélcsend,
csak feküdni réten,
margarétás réten,
egymást fogni kézen,
hogy tudjam, még értesz.
Nem kérem már, hogy érezd,
tudod, amit kéne…
Szeress úgy, mint régen,
ölelj úgy, hogy égjek
mindig, ne csak éjjel,
hogy tudjam még, érzed.
Ne szánj, ne is sajnálj,
minden szavad aláz,
könnyes, fájó magány
keserű éjszakák,
csak sejtheted talán,
ez így nem egy család.