Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Letört ágak 1.

, 613 olvasás, Mirian , 4 hozzászólás

Gondolat

Az erdőt valamilyen okból, mindig otthonomnak éreztem.
Legalábbis, amikor ráléptem az erdei ösvényre, ahhoz az érzéshez hasonlított mint mikor hazaérkezem. Kinyílt valami idebenn, jó szélesre tárult a kapu, mintha lelkem félt volna attól, hogy bármily' kis erdei csodáról lemaradnék…
Bizalom és béke. Ezt nyújtotta nekem-felém mindig, s talán várta azt is, hogy elfogadjam. Önzetlenül tette, sosem kért cserébe semmit, csak adott…
Madárdallamot, apró "elhagyott" kavicsokat az úton, fényjátékot a lombokon, mely hívogatott egyre beljebb és beljebb. Azokat a hangokat máshol nem lehetett meghallani, átélni. Sehol e világon. A patak csobogását, ahogy végeláthatatlan játékos kedvvel kanyargott sekély medrében, majd egyik pillanatról a másikra minden félelem nélkül vetette magát a mélybe… és én követtem szememmel, s elképzeltem, ahogy én is vízre szállok.
Ha időm engedte, vagy még tovább… mindig hagytam magam marasztalni. Szerettem, ahogy utam mentén fölém magasodtak azok a sima óriások, az idő-koptatta fehér sziklák, melyek fölött a felhők mindig közelebbinek tűntek, mint máshol. Ha úgy tartotta kedvem, felmásztam rájuk és onnan vizsgáltam a távoli vidéket. Onnan minden ház békésnek tűnt, mindent uralt egy alázatos pillanat, a csend. Mozdulatlanul néztem a távolodó felhőket, jó volt átélnem, ahogy búcsúzott a Nap, tudtam, ha ott maradtam volna éjszakára, sosem bántott volna a sötét…
Hosszú évekre elköltöztem az erdő közeléből, ha már elviselhetetlenül hiányzott, akkor "rokontársait" látogattam meg, bár az a régi megszokott ösvény azóta is hiányzik.
Sors adta akkor, hogy évekig pár lépésre lehettem ettől a csodától, s bár évekig nem lehettem közelében, pár hete ismét "beengedett". Egy erdei környezetben lett új otthonunk, itt kezdtünk ismét remélni, vagy meglehet még keressük azt, ami az emlékekben él.
Szeretném, ha átélhetném azt az egyedüli érzést, szeretném megismerni az összes környező fát, megismerni az idelátogató madarakat… szeretném, ha befogadnának, s akkor maradék időm visszatalálhatna arra az elvesztett ösvényre.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Mirian
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 201
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 227
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1384 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz