Navigáció


RSS: összes ·




Vers: boldog/szomorú

, 462 olvasás, alias , 6 hozzászólás

Elmélkedés

azt hiszem, tudom, milyen boldognak lenni.
nincs benne fájdalom, sem kétség szemernyi.
mikor tudod, pontosan ott vagy, s az, ami,
hol lenned kell, s vállalod kinek kell lenni.
és nem kell kérdezed; mégis mit kell tenni?
nem tudod a sírást, s nem kell elengedni
semmit… nem nyomaszt hiány… nem rág valami…
valami… kicsi titkos hiány legbelül…
nem (s)ejtesz csorbát, és nincs szükség hallani,
sem látni, mert megszűnik a tested körül
az anyag… a tested is… egészként lebegsz…
csak egyet tudsz biztosan, hogy tökéletes.

hiszem, tudom, milyen szomorúnak lenni.
kétségek gyötörnek, fájdalom ezernyi…
mikor nem tudod, hogy utad merre vezet,
nem tudod ki vagy, és mi lehet szereped?
hogy akarsz-e valaha bármit is tenni?
tudod a félelmet, és muszáj elmenni,
hogy ne ejts sebeket… azon, akit szeretsz.
szeretsz… és felőröl egy vágy… hogy érezd,
nem hiábavaló…, hogy jogosult a léted.
és látod a csorbát, hozzád nem szól senki,
megvakulsz… csak a remény marad neked,
hogy holnap talán… eljön a tökéletes.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: alias
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 27
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 54
Jelenlévők:
 · VDavid


Page generated in 0.0484 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz