Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kávé cukorral és hexameterekkel

, 613 olvasás, Fehér Csaba , 8 hozzászólás

Elmélkedés

Nézd, odakinn még csillagok égnek, s kéklik a hajnal
Ellebeg álma az ősznek, roppan a kéreg a tócsán
Rőt levelek, lásd, kergetik egymást, el sosem érik
Mégse pihen le a szél, jeget és fagyot ont a szivünkre
Hajdani délceg tölgyfák, egykori büszke akácok
Fűrész vasfoga lábatokat már rég lemetélte
És most testetek úgy hasad el, jaj, csattan a fejsze
S ott hever egybe-halomba rakottan mindegyikőtök
Nincs menedék, mind várja a láng és elnyeli nyomban
Kályha köré telepedve a gondolatunk, ahogy illik
Elnyűtt, vásott tegnapok árnyai hullnak a földre
Nyílik az ajtó és belopózik a pirkadat aztán
Kócos napsugarak mosolyognak, futnak az útra
Jön, közelít már, itt a hegyen túl jár a karácsony
Kávét kortyol a reggel három kockacukorral
S tétova, álmos hópihe olvad a benti melegben

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 1
Kereső robot: 12
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz