Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: nem kértem

, 369 olvasás, fenytores , 10 hozzászólás

Elmélkedés

nem kértem, te mégis adtál,
tiéd lett a perc s a mozdulatok,
örökölt sebek hegednek színtiszta
arcomon, hogy újra felismerj.

nem kértem, mégis te adtad a színt,
te hoztál szépet, önmagad, de nem
lettem gazdagabb a nyárral, és nem vitt
senki sem ugyanarra a helyre.

a csokrok már biztos elhervadtak,
nem néznek hátra, csak előre;
nem nézek én sem tükörbe utánad.

tél jön lábam után, hófedte súlyos lábnyomok,
és arcod élei lépnek hosszan utánam,
arcod élei, ebben a kolduló világban.

Megjegyzés: 11.28.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Szonett
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 2
Kereső robot: 20
Összes: 31
Jelenlévők:
 · galamboki
 · quentin


Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz