Reggel még fényben állt
az ablak előtt reszkető akác,
- maradék sárga levelével
küldte felém szomorú szavát…
Reggel még ősz barnult
a ködben hullámzó táj tenyerén,
most havas szél fúj, fázom,
- északi álom-illat lebeg felém.
Reggel még vártam a Napot,
arany borzongást reméltem bolondul,
de hideg este jött, fagyott feketén,
- levél sem lebben, az ég is sejtekre hull…
Reggel még álom volt az élet,
barna bánat úszott át sírva az égen,
- éjjelre havat ígér a kék Hold,
s a Tél foga belemar a földbe keményen…