Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Reggel

, 358 olvasás, Gabalyog , 2 hozzászólás

Gondolat

Hasító holdhúros
hajnalom bámulom,
távolba enged a csend,
a ködszagú percben
oxigén után sóhajt,
lüktetve rezzen a tüdő.

Gyolcsbőröm levetem,
(nem lepődöm vétkemen)
tenyeredben eszmél
képletesen
szűknek tűnő térben
e könnyűvérű elme,
néha léha,
képzelettáncot lejt,
oldódik a pára
ritmus szavára, züllött
mozdulatot ejt.

Csupaszra vetkezett a reggel;
a vadat a halál,
a mostot az elmúlt,
engem az eszmélés cserkel.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Gabalyog
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 330
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 357
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz