Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Világod Virág(om)

, 271 olvasás, Pilla , 0 hozzászólás

Szerelem

Hajnali harmattal érkeztél,
suhogó-csillogó csillámmal,
szívemben szerelmes csend éledt,
köddé vált mélyemnek magánya.

Napfonat világod virág volt,
sóhajjal csodáltam cserjeit,
lángolást tükröző tajtékom
vággyá vált valószín terein.

Így lettél ínségem gyilkosa,
rémdíszes álmomnak ágyában,
köszönöm kedvesem reményed,
egomnak erezett voltában.

Akarlak. Ajkadat add kérlek,
nyelvemnek kéj íze kábulna,
reszkető - renyhülő - testfátylam,
nyugtató szívedre simulna.

Mert lelkes lelkemnek elv részét,
örökké ösztönnel kódolod,
s te tartod támogat érzékkel,
konokul karakán boldogom.

Felkelő felhőmnek szürkéjét,
pirkadtad pingálta gyöngyössé,
mosolyszín mintáján velem élsz,
mámorunk öröm és gyönyör-kép.

Megjegyzés: (2013. november 12.)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Pilla
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 32
Összes: 237
Jelenlévők:
 · Pancelostatu


Page generated in 0.1447 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz