Navigáció


RSS: összes ·




Ez+az: Rólunk

, 174 olvasás, Daneel , 1 hozzászólás

Gondolat

Itt vagyok. Voltam is, leszek is, nincs ebben semmi új, hiába érzem valahol mélyen a kiáltást, a sóvárgást a több, a tett, a változás után, tudom, hogy lelkem lázadóit a realitás ügynökei elkapják. Már csak így megy. Egyszer fent, egyszer lent. Nekünk általában lent, persze csak azért, hogy ne legyen tériszonyunk. Magasról félelmetesebb a táj. Persze… Magasról messzebb el lehet látni, a horizont környékén már a jövő rétjei nyílnak. Nem teremnek virágot, valahogy kopárak földjeik. Hiányzik belőle valami, olyan, mint a lelkem. Eltünedeznek a kicsi lázadók, a többiek pedig megszűnnek. Hiszen aki fent van, annak a szemében csak hangyák vagyunk. Apró, fekete pontok. Miért ne cserélhetnék ezeket a fekete pontokat szürkékre, húst az acélra? Miért kell a fekete hangya, ha lomhább, mint a szürke, és néha lázong is? Tudjuk… Egyszer fent, egyszer lent… Ugyan már, a nekünk felkínált fent is a lent egy emelete, ahonnan szintúgy hangyáknak tűnünk azoknak a szemében, akik a hegyen is túl laknak. Éppen ezért hazugság a fent-lent kettősségünk. Nem elég, hogy nem érhetjük el a tényleges fentet, nem is ismerhetjük azt, és éppen ez az, a tényleges előny nélküli küzdés egy ostoba árnyalatáért a bilincsnek, ami előrehajt minket. Míg a kis fekete pontok meg nem építik az első szürke pontokat. Az égből alig látszik valami, változnak a színek. Ők csak azt tapasztalják, hogy bővebben jönnek a javak. Mert ugye a fentnél mindig van fentebb… Ki tudja, mi van az űrben, azon túl, ki tudja, mi a leghatalmasabb, és van-e annál is följebb? A versenyzők elindultak. A fentiek a kettes rajtrácsnál. A pisztoly eldördül, véletlenül lelövi a lentieket. APró, fekete pontok hullnak a földre. A szürke pontok elássák őket. Odafent gyászmisét tartanak, az egybegyűltek titkon mosolyognak. Feljebb jutottak. Talán mégis igaz az, hogy a magasság tériszonyt okoz. Félelmet a leeséstől, attól, hogy azok egyike legyen, akit ebéd közben pontoknak néz, és nem is tart többre. És ez a félelem előrehajt minket, akkor is, ha ez az előre erkölcsileg hátraarc. Vagy learc, egyenesen a koporsóig. Ámen!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Ez+az
· Írta: Daneel
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 23
Regisztrált: 1
Kereső robot: 11
Összes: 35
Jelenlévők:
 · aLéb


Page generated in 0.0475 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz