Navigáció


RSS: összes ·




Vers: … novemberi köd…

, 749 olvasás, Zsiga Lajos , 13 hozzászólás

Gondolat

álmos lombtalan bokorban bujkál a köd
avar alatt szunnyad az álmodó holnap
míg meztelen gallyakon pókok hálót fonnak
elveszik a ködben az idő is szürkévé olvad
november hídján hol a vége ködbe foszlik
rejtelmes előttem a végtelen mi át sem látszik
álomba ringatja a feltámadt szél a káprázat
néma csendjét
hiába keresem nem találom a hajnal
elvesztett kezét

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Zsiga Lajos
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 204
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 225
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.6893 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz