Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Napfelkelte

, 854 olvasás, Atime , 0 hozzászólás

Álom

Sűrű hajnali köd fog körül.
Halk hangot hallok a hegyek mögül.
Nem fordulok meg, csak becsukom szemem,
és figyelek. Most ezt kell tennem.
Engem szólít, hozzám beszél, rólam szól.
Hömpölygő hullámként fed el a belőle áradó erő.
Körbevesz, és egyre mélyebbre merülök.
Nem félek, nem menekülök.
A levegővel került a vérembe,
így lett a részem.
Fájó, karcos, de mégis
ezzel menti meg életem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Atime
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 311
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 331

Page generated in 0.1919 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz