Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fellélegzés

, 151 olvasás, Pandora , 3 hozzászólás

Elmélkedés

Születtem, hogy megleljem a forrást,
Kerestem hát a teljesség honát,
Nap emelt, mint tiszta ég a fodrát,
Utam követte kőkemény nyomát.

Majd rút magányba vitt a múltidő,
(Magamra gondolok, régi mondás)
Rólam sokat tudott a rejtező,
Betűt terelt elém égi kondás.

Elszakadtam rögeszmés valómtól,
Mint ki valamitől elhidegült,
Kiváltam az esztelen valóból,
Mi mély énemmel már nem ízesült.

Falat raktam mi elérhetetlen,
Amit se szó, se jel ki nem beszél,
A csend vett fel kifelé menetben,
Már tudom, az ész s nem a vágy a fény.

Most átjár, és így robog a légben,
Telíti napjaim, lényembe ás,
Cseppje hull, mint tiszta szó a térben,
Puhán gyűrűzik, mint e tollvonás.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 309
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 330
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.3229 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz