Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ábel

, 158 olvasás, Tatjana_Hanan , 0 hozzászólás

Ezek vagyunk

Lelkem nehéz, sáros ködburok,
Mert megint jönnek ólmos rémálmok.
Aztán ülök szépen, bámulok.
Motollázó ütemes zajt látok.

Ködben várok, otthagyva egyedül,
Káin eljön, szívemet fogja,
Kacagva tépi, s párnámba merül.
Nem kér, hörögve körbekerül.

Ordítok, pokol börtön éget.
- Ébressz fel Kedvesem, mást nem kérek! -
Hol a tűz? Hol van, ami éget?
Alszom én? Vagy talán tényleg égek?

Vacogok. Ki engedett ki? - Védj meg! -
Hirtelen fény gyullad, s odalépek.

Ziláltan, sós könnyekkel ébredek.
Ma újra Önmagamtól félek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Tatjana_Hanan
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 197
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 222
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1266 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz