Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szívünkbe zárva

, 341 olvasás, Heaven Bea , 0 hozzászólás

Halál

Szomorúság palástja
ül a megrendült tájon,
pillogó kanócok fénye
melege vibrál már
erőtlen testük felett,
s a tömegben megbújó
könny-csillámos íriszek
tegnapok nosztalgiájába
burkolóznak.
Sírhantjaikon hűvös
krizantémok sokaságának
gyászcsokra nyugszik,
fájdalom-vésett márványtömbök
szárnyaszegett galambjai
rezzenéstelen őrködnek.
Szeretteik szívében vissza nem térő
relikviák égnek,
a marcangoló hiány
soha ki nem ürülő serlege
szomját keserűségükkel oltja.
Az éj leple alatt leszálló
angyalok hada
az emlékezés gyertyáinak
viasz-könnyei ölelésében
véget nem érő álmukat vigyázza.

Megjegyzés: 2013. október 17.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Heaven Bea
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 217
Jelenlévők:
 · Déness


Page generated in 0.366 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz