Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Melletted maradok

, 614 olvasás, NeMo , 12 hozzászólás

Szerelem

Megfakult hajamba szivárványt te fontál,
szürke napjaimba te csentél életet,
szivárvány helyett most ezüstös pókfonál
lepi be tisztes, ám elárvult fejemet.

Szárnyakat igéztél puszta léteddel rám,
mert szerettem volna tündérré válni érted
de nem lettem tündér, csupán Sohamadár:
vedd csak tenyeredbe, s boldogságra ébred.

Ezerféle mosolyt láttam felragyogni
nézve kedves arcod, meleg fényű szemed…
nekem te vagy minden, te vagy a nyugalom
nélküled békét én sehol sem lelhetek.

Gyémántkoszorút von fejemre az idő
napokat, heteket töltök el nélküled,
és a szerelem, mint szomorú szemfedő
magányba és gyászba vonja lelkemet.

Hiába ígérted: nem változik semmi,
messze sodort a szél, és az idő halad…
Sorsom nem kísértem, melletted maradok:
Szíved dobogása kíséri utamat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: NeMo
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 64
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 91
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.0963 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz