Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsú

, 331 olvasás, Pandora , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Az ébredő dolgok lágy neszében,
terpeszkedő kis pára-köd vegyül,
napsugarak szöknek fel az égbe,
a fák arany nemezei közül.

Cinkéket fenyőhegyek fogadják,
toboztálból csipegetnek bőszen,
dorbézolva eszik szárnyas magvát,
el-elbújva fekete ürömben.

Még feltűnnek néhol szőke méhek,
hol mézet szitál a babérvirág,
törtfehér fürtjeik összeérnek,
Viaszlevél darazsat invitál.

Nyár, pillantásod meddő távlata,
hol vonz, hol eltaszít már magától,
még tétovázó lángod látva ma,
csendesít az ősz múltad zajától.

Az ég fakó itatóspapírját,
bodros felhők karca telerója,
elvesztetted játékod manírját,
s elgurul léted üveggolyója.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 196
Regisztrált: 1
Kereső robot: 26
Összes: 223
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz