Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Táncol az éjnek évadja…

, 249 olvasás, Gaara , 0 hozzászólás

Gondolat

táncol az éjnek évadja,
a szerelmet nem, csak az éjt adja,
kavargó láng és förgeteg benne,
szemét az eredő vér marja.

sárgul az álmos napkorong,
sugara elvész, majd jajong,
széllel a búja magosra röppen,
darazsa a fűben hajba dong.

lépdel a karcsú alkonyat,
lépte, mint selymes hajfonat,
játszik a léggel, mosolyra vált
hisz csókkal köszönti arcodat.

moccan a rétek tengere,
villan a zivatarnak szeme,
ölelő hangod magába zár, ha
lázadok folyvást ellene.

a nyár megterít az asztalon,
mi egykor kert volt, gazhalom,
létünk immár egymásnak örvend,
szerelmed égig magasztalom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Gaara
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 207
Regisztrált: 2
Kereső robot: 27
Összes: 236
Jelenlévők:
 · Napfeny
 · Sutyi


Page generated in 0.1997 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz