RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2013-10-15 15:00:00, 443 olvasás, Mona , 35 hozzászólás
És zaja a halva született leveleknek melyek bronz vére az égből hulló dér súlyát üvöltve - letűnt fényért könyörög. És némán köhög a csend egy vászon nélküli akvarell pocsolya kavalkádjába fulladva - búgó szeánszba bolondul. És a szívek vad sorompója előtt tövisindákra fagyott hit szúrja át hajnalok arany ima-havát - kövületet nyelet. És a magány barna odúja mélyén ott sikít meredve a tél szelek szürke tüzén hízva agyatlan - önpusztításért küzd.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς