Úgy sem tenném meg, nem vagyok az a fajta,
De rég végét vettem volna, ha hagyna
belülről az a kis valami,
felesleges tagadni.
Az élet kemény, én gyenge vagyok hogy éljem,
Gondjaim pitinek tűnhetnek elmédben,
De nem én tehetek róla, valami jelez,
elég volt a kínból, kilépek mielőtt még több felfedez.
Az életerőm másokba pumpáltam,
Így életem minden percét utáltam,
A jókat mert elreppennek,
és a rosszakat mert megtörténnek.
Gyengeként ezer évig élek,
mert minden percben félek,
csak maradványa vagyok az egykori képnek,
belőlem a dolgok lazán elléptek.