Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szürke

, 128 olvasás, stipi , 0 hozzászólás

Sajgó lélek

Szürke éjjel,
szürke álom,
szürke reggel
nem találom,
szüntelenül keresem a helyem.

Szürke udvar
szürke fáján
szürke madár
károg némán,
színtelenül nyitja szárnyát nekem.

Szürke szeme
szürkén vakít,
szürke csőre
húsba hasít,
kegyetlenül kivájja a szívem.

Szürke énem
szürke semmi,
szürke végzet,
talán ennyi,
szenvtelenül jött a sors, és Veled együtt ellopta a színem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: stipi
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 300
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 322
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.2272 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz