Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Búcsúzó

, 284 olvasás, Teuthan , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Kiizzadlak téged, arcodat s ezt a fél évet,
Bereszketem a szőnyeg alá, ami lehettünk volna,
Ami voltál, és még jó darabig leszel nekem.
Tudod, mondtam már, sosem hal meg igazán,
Ami egyszer már megszületett. Szeretném,
Ha nem felednéd, hogy ha majd új húsokba nyögök,
Ha majd új fülekbe vallom lelkem, új szemekbe
Merítem szerelmes mosolyom, még akkor is,
Dédelgetek egy darabot belőled, elhurcolom
A végtelen túlpartjára ha kell, és teremteni fogok,
Téged és magamat mellkasom homokozójába,
Hogy porhüvely testem legalább magában
Egy szebb valóságban létezzen, veled,
Neked. S ha majd sírni látnak a gyávák,
Elszipogom nekik, mennyire boldog vagyok,
Mert az enyém voltál, benned voltam egy
Fülledt pillanatra, egy elmúlt pillanatra.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Teuthan
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 260
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 283
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.181 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz