Navigáció


RSS: összes ·




Regény: Iphone-tól a tehénig 7.

, 185 olvasás, Securus , 1 hozzászólás

Ezerszín

Borzalmas nap! De kezdjük az elején…
A felkelésem pillanata is szörnyű volt. Mindenem sajgott a fájdalomtól, és olyan nyúzottan somfordáltam le, hogy még Gábor is megijedt tőlem. Hiába! Bár nyári szünet van, mégis hajnalban kelek egy hete, és agyonhajszolnak egész nap.
- Kialudtad magad? – kérdezte kedvesen Gábor.
Igen. Teljesen kialudtam magam, azért vagyok hulla sápadt, azért vörös a szemem, és azért vannak lila karikák alatta. Sőt. Talán még fölötte is. Ez a kialvatlanság teljesen eltorzítja az embert…
- Nem. – feleltem egyszerűen, és lehuppantam szokásos helyünkre, az étkezőasztalhoz.
- Pedig megtehetted volna! A tegnapi "Majd én kitakarítom az egész istállót" akciód után, megérdemelsz egy szabadnapot.
Pont jókor jelentette be a hírt! Nem elég, hogy direkt a leghangosabb, és legdurvább zenét raktam be ébresztőnek a telómon, ezzel halálra ijesztve magam reggel 5-kor, még vissza sem tudok aludni! De azért köszönöm…
- Király. – csak ennyit bírtam kinyögni, így mivel éreztem, hogy ez a beszélgetés sem fog értelmesebb szálon futni, inkább elmentem felöltözni.
Miután sikerült elfogadható formába hozni magam, kiültem a búzamezőhöz nézelődni. Az a jó benne, hogy az egész farmot át lehet látni, ha a közepén felülök egy bálára. Most nem volt jó. Ahogy kémleltem a mezőt, a tyúk, és a disznóólat, megakadt a szemem az istállón, mivel mellette két alakot véltem fölfedezni. Nem teljesen láttam kik azok, de a mellettük lévő motorból felismertem, hogy Dani az egyik, a másik, akit magához ölelve smárol, feltehetően a CSAJA! És itt megtelt a szemem könnyel, és a torkomban hatalmas gumószerű valami képződött. Lecsúsztam a bála másik oldalára, nekidőltem, és eddig bírtam, eltörött a mécses. Ritkán tetszik valaki, de ha tetszik, mindig így járok. És még voltam olyan hülye, hogy azt hittem, van remény! És bár nem ez az első ilyen, eddig mindig egy vállrántással lerendeztem a dolgot, és akkor ott bőgtem egy búzamező közepén egy bálának dőlve.
Letöröltem a szemem, de még mindig zokogva megkerültem a szerelmespárt és bementem a házba. Fölrohantam a nem szobám szobámba, és megcsörgettem Kittit.
- Szia. Megint leestél a lóról? – hallottam a már megszokott unott hangot.
- Ne-hem. – szipogtam.
- Mi a baj? – kérdezte megenyhülten.
- Da-hani!
- Miért? Mit csinált az a szemétláda? – tudakolta idegesen.
- Se-hemmit. É-hén tehetek mindhenrőőől! – bömböltem a telefonba.
- Mondjad, már mi van!
- Va-han csajaaa!
Annyira sírtam, hogy Kittinek úgy kellett csitítania, de egy kicsit megnyugtatott. Aztán letette, és újra nekikezdtem a bőgésnek. Majd kopogtattak.
- Ki-hi az? – néztem föl.
- A nagybátyád! Mi van veled? – hallottam egy kétségbeesett hangot. De nem válaszoltam, csak odanyomtam az arcom a párnámhoz, és úgy zokogtam tovább. Most ő pont nem tudna segíteni. Anyára lenne szükségem, de ő hol van? Miért nincs most velem? Ja, tudom! Mert egyedül akartam felnőni. De a szerelmi bánathoz sosem leszek elég érett. Hiányzik a családom. Életemben most először.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezerszín
· Kategória: Regény
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Pieris

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 2
Kereső robot: 13
Összes: 31
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo


Page generated in 0.0426 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz