Nem félek már a sötétben
Mert sötét lettem lelkemben
Nem fázok már a hidegben
Mert jég költözött a szívembe
Nem borzaszt engem a halál
Sőt eléggé várom is már
Megfakultam legbelül
Énem hollóként testesül
Kipusztult belőlem minden jó
Jéghideg lettem mint a hó
Korcs szörnyetegként élek
És én már ilyen leszek végleg
Hollóként élem az életem
Már nincs reményem énnekem
A sírás, a könny a virágom
Ilyen sötét az én új világom
Az én szívem megperzselték
Halotti máglyára vetették
És ezzel ítéltek kárhozatra
Lelkem lép új magaslatra
Elborzaszt már a fény
A szeretet, a rút remény
Életemben szenvedek
Ha nem halok meg megveszek
Hollóként élem az életem
Már nincs reményem énnekem
A sírás, a könny a virágom
Ilyen sötét az én új világom
És amikor végleg feladtam
Lelkem az ördögnek eladtam
A világból távozom sorstalan
Kimerülten, üresen de boldogan
Hollóként élem az életem
Már nincs reményem énnekem
A sírás, a könny a virágom
Ilyen sötét az én új világom