Navigáció


RSS: összes ·




Dal: Holló

, 777 olvasás, mutugrof , 2 hozzászólás

Halál

Nem félek már a sötétben
Mert sötét lettem lelkemben
Nem fázok már a hidegben
Mert jég költözött a szívembe

Nem borzaszt engem a halál
Sőt eléggé várom is már
Megfakultam legbelül
Énem hollóként testesül

Kipusztult belőlem minden jó
Jéghideg lettem mint a hó
Korcs szörnyetegként élek
És én már ilyen leszek végleg

Hollóként élem az életem
Már nincs reményem énnekem
A sírás, a könny a virágom
Ilyen sötét az én új világom

Az én szívem megperzselték
Halotti máglyára vetették
És ezzel ítéltek kárhozatra
Lelkem lép új magaslatra

Elborzaszt már a fény
A szeretet, a rút remény
Életemben szenvedek
Ha nem halok meg megveszek

Hollóként élem az életem
Már nincs reményem énnekem
A sírás, a könny a virágom
Ilyen sötét az én új világom

És amikor végleg feladtam
Lelkem az ördögnek eladtam
A világból távozom sorstalan
Kimerülten, üresen de boldogan

Hollóként élem az életem
Már nincs reményem énnekem
A sírás, a könny a virágom
Ilyen sötét az én új világom

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Dal
· Írta: mutugrof
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 322
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 348
Jelenlévők:
 · Déness
 · Pancelostatu


Page generated in 0.2643 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz