Talán csendes ősz vár ránk az idén
a Nap lustán ring a Duna vizén
Gyenge fénye táncot járva folyik
s mint a gyermek, anyjáról álmodik.
Tovaszökne, bújna el merengve
Olyan álmos mindig reggelente…
A folyó sem vesz vadul éles kanyart
hozzásimul fűzfáival a part.
Úgy csordogál, szinte áll a vize.
Partifecskék otthagyott fészkibe
apró cinkék lelnek tágas otthont.
Lármás népség, már érett magokat bont.
Délre vágynak "vét" formázó darvak,
visszatérnek károgva a varjak
Kárálják a nyárnak tovatűntét,
jelentik az őszi derek jöttét.
Ezüst lepel takar minden rögre,
s befagyva a szarvas ivó-gödre.
Deresedik mezők-rétek alja,
egereknek menedék a pajta
Savanyú szél bús nótaszót hallat
szomorúan kertek alól jajgat…