Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rólunk való álmaikban hánykolódó őseink

, 267 olvasás, felsasfel , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

Rólunk való álmaikban
velünk hánykolódnak őseink…

… látva a despotákat
díszes dobogókon dalolni
hamisan a hatalmat,
felrobbanni az éjjelt,
leomlani minden hidat,
a halálba űzött hadat,
hogy mindenki csak papír
meg gépeken adat,
a pöffeszkedő revizort
vádolni a véznát, a védtelent,
felvágatni tüzelőnek
télire a végtelent,
meg a dolgozó anyát
ki már álmodni képtelen,
de ujjával felírja
a jeges templom ablakára
a magánynak szavait,
miközben mágnások csámcsognak
arany sakktáblák felett,
hogy elmorzsálják mind
a kibányászott érceket,
beáldozni a parasztot léhán,
fröcskölve ocsmány vicceket
a sáros arcú árvákról
kikben odakint kúszik fel a láz,
a testvért aki tolvaj,
aki mindent megmagyaráz,
meg a falvakat haldokolni,
üresen a szülői ház,
öregeket megfagyni
s vetni kályhára a maradék könyveket,
ahogy fehér zászlót lobogtat
az útra roskadó szeretet,
hogy magára már kevés oszt csak
dicső új főszerepet,
és hogy gyávasággal kenjük meg
az utolsó kenyér szeletet…

Rólunk való álmaikban
velünk hánykolódnak őseink,
és velünk álmodják a fohászt,
hogy még szülessenek hőseink

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: felsasfel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 188
Regisztrált: 2
Kereső robot: 25
Összes: 215
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.157 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz