Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Augusztusi emlék

, 152 olvasás, hyacinth , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Elindultam kies rozsdasínek között,
galagonya lelkem szürke kövek fölött;
kéksapkás zöld falak árnyékától félek,
vörös lakkok alatt, sápadtzöldben élek.

Kékvizedben nézem kristályos eged,
falevél hangod, mohaselymű kezed;
széllel támadsz rám, elviszed pókhálóm,
vasakkal láncolod elkorhadt bánatom.

Immár megsárgult csókja a nyári napnak,
elszáradt karjai szerelmes fáknak;
megperzselt mezők, bús harangok lelke,
sírva zúg a szélben hold ajakú estje.

Érzem még bőrömön parfümöd illatát,
parázsló hajnalok hűvös harmatját;
mosolyod emléke szikrázik szívemen,
patakok hidege viharzik fényemen.

Megjegyzés: 2013.08.31

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: hyacinth
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 190
Regisztrált: 1
Kereső robot: 22
Összes: 213
Jelenlévők:
 · Pacsirta


Page generated in 1.1407 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz