Elindultam kies rozsdasínek között,
galagonya lelkem szürke kövek fölött;
kéksapkás zöld falak árnyékától félek,
vörös lakkok alatt, sápadtzöldben élek.
Kékvizedben nézem kristályos eged,
falevél hangod, mohaselymű kezed;
széllel támadsz rám, elviszed pókhálóm,
vasakkal láncolod elkorhadt bánatom.
Immár megsárgult csókja a nyári napnak,
elszáradt karjai szerelmes fáknak;
megperzselt mezők, bús harangok lelke,
sírva zúg a szélben hold ajakú estje.
Érzem még bőrömön parfümöd illatát,
parázsló hajnalok hűvös harmatját;
mosolyod emléke szikrázik szívemen,
patakok hidege viharzik fényemen.
Megjegyzés: 2013.08.31