látod, hát látod
a játszótéri fácska már sárga
ruhában várja az őszi szelet, ki hűvös
ujjakkal vadul lombjába túr és pergeti leveleit
egyre le, a földre, puha takaróul terítve körbe.
pár hét még, s karcsú ágai pucéran
nyújtóznak az égre
készülődve a télre
vigyázzák csendben alvó zsenge
rügyecskék üde zöld tavaszi álmait
láthatod
a lét
milyen
bátor
szép
örök
az
elmúlás
csak
hervadás
a fa
nem
halott
csak
pihen
készül új meg új tavaszra…- hát épp te lennél kevesebb?!