Nem könnyű szikra lenni és meleget csinálni, felmelegíteni és melegen tartani. Párna lenni a fej alatt, a beteg fej alatt, a daganat tollpihéken nyugszik. Nem könnyű fájdalom lenni, marcangoló, lassú pusztító, aljas romboló. Nem könnyű gyógyszer lenni, egy esély, alattomos biztató. Nem könnyű tű lenni, vénába karmoló. Nem könnyű kéz lenni, remegő, nyújtózkodó.
Terpeszkedik a tekintet a plafonon, pókhálóba kapaszkodik, báb lesz, mumifikáció. Üveges, mint a dinsztelt hagyma, majd megbarnul, ha odaég. Odaég, ha nem figyelsz rá, elveszti trükkös fényét. Tompa és matt, elsötétül a világ alatt, egy szempillantás a pókhálóba tapadt.
Megrepedt pohár, nem jár érte borravaló, lepattant a széléről a védelem, véresre vágja ajkad, gúnyoló. Én vagyok a véredben a bűn, lefutok markáns álladon, kárhoztató. Tetten fogsz, letörölsz ingujjaddal, maradvány leszek, halandó. Szerelem, félelem, búslakodás, kényelem, nem számít már, ha szivárványlétrán állsz, énvelem.
Az éremnek két oldala van, végtelen. Elgurul, ha a halál megpörgeti, féktelen. Paradoxon, oximoron, irónia, habzó halom. Eufemizmus és kakofemizmus, tűnjetek el, nyers leszek, uralkodó.
|