Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak egy vers az útról, rólunk, az életről… talán

, 362 olvasás, Aysa , 2 hozzászólás

Elmélkedés

… mint régi filmen a karcolások
múltat idéző csíkjai,
csévélődnek alá napok,
tekercsünkön a celluloid
egyre fogy…

… homokszem került a gépezetbe,
könyörtelen nyoma megmarad,
sérülünk, akár porszemtől
a filmszalag,

lélekhegek ragasztása
nem hagy csak kedély-nyomot,
a működés már nem hibátlan,
a gépész néha felzokog…

… perforálódunk törött orsón,
mögöttünk marad:
kiscipő, iskolatáska,
tarisznya és palást,
félszeg csók, vágy- ölelés,
gyereksírás-nevetés, lázas rohanás,
aggódás-féltés-féltékenység,
szótlan dac-gyűlölet,

s a színek:
élet-pirosak, igenlő sárgák,
lila szertelenek,
reménylő zöldek, ölelő barnák
és harag feketék,
pereg a film,
a szereplők fogynak,
marad a kék,

marad az én,
mindig legvégül,
közeledik a végtelen,
karcok futnak elém,
jó ismerősök,
ajkam vértelen,
erőtlen léptem
alá simul az út,
vezet;
"hittem lépteim őrzi,
pedig csak jött velem."

Megjegyzés: Az idézet Az út című versemből való.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Aysa
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 305
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 330
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.4839 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz